Móri Ezerjó szőlő és bor

Az őshonos régi szőlőfajtákat, amelyek a Kárpát-medence környezeti és éghajlati adottságai között alakultak ki és maradtak fenn, hungarikumoknak nevezzük. Ezek közé tartozik az Ezerjó magyar történelmi fehérbor-szőlőfajta, amely a 19. századi filoxéra-vészt követő újratelepítések során lett a fő szőlőfajta a Móri borvidéken. A mórin kívül a Kunsági és az Ászár-Neszmélyi borvidéken is otthon van. A Mór környéki gazdaságokból származó gyümölcsök bora  ezek közül a legjobb minőségű és jól érlelhető. Életerős, masszív, jól termékenyülő és nagy termőképességű fajta.

Az Ezerjó szőlő viszonylag korán, szeptember második felében érik, a globális felmelegedéssel együtt azonban érése kezd mindinkább előre tolódni. Tőkéje erős növésű, de kevés számú vesszőt nevel. Levele szív alakú, vastag szövetű, karéjos, fűzöld, lombozata ritka. Őszi lombszíne sárga, leveleinek erezete ilyenkor vörös színű. Fürtje középnagy, tömött, bogyópergésre nem hajlamos. Bogyói nagyok, hosszúkásak, sárgászöldek, áttetszők. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamatot adnak. Fagy- és rothadás érzékeny, viszont bőtermő. A fagyérzékenység miatt a fajtát érdemes fagyvédett helyekre telepíteni, a rothadás elkerülése végett pedig széljárta területekre ültetni. Lugas- és magas művelést nemigen kedvelő fajta, gyalog-vagy támaszművelésre viszonyt egyaránt alkalmas.

Az Ezerjó keménynek mondott bort ad, különösképpen akkor, ha nem teljesen érett szőlőből készül. Ilyenkor savai durvák, nyersek, amelyek a bor öregedésével sem simulnak. Ellenkező esetben viszont savtartalma magas ugyan, de a bora elegáns és telt lesz, közepes alkohollal. Jó évjáratban magas cukorfokot is el tud érni, megfelelő termőhelyen pedig töppedésre és aszúsodásra is hajlamos, ugyanis a szőlőszemek vékony héja segíti a nemes rothadást, vagyis az aszúsodás folyamatát. Móron minden évben van példa a töppedésre, az aszúsodás pedig általában tíz évben kb. 2-3-szor megfelelő mértékű.

Az Ezerjó szőlő bora nem szűkölködik sem alkoholban, sem savakban, fanyar ízek és jó savkészlet jellemzi. Zöldesfehér színű, száraz, nem illatgazdag bor. Tüzes karakterű, jó évjáratban és megfelelő borászati manőverek után szépen kerekednek a savak, melyhez megfelelő testesség is társul. Kemény, későn érő borfajta. A szüret utáni harmadik évben fejlődik ki teljesen erejében és ekkor érződik igazán egyéni íze. Különösen jó idő esetén a töppedt szőlőszemekből aszúbor készíthető, amely a hozzáértők szerint ízben és minőségben a tokaji aszúval vetekszik. A móri borok férfias jellegüket magas savtartalmuknak köszönhetik. A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést.

A Móri Ezerjó jól kíséri a salátákat, a kissé savanykás előételeket, a hús- és zöldségleveseket, a párolt, főtt és sült halakat, szárnyasokat és húsokat. A gasztronómiában egyébként egy igazi jolly joker, mivel a száraz, félszáraz, félédes, édes tartományban egyaránt megtaláljuk képviselőit. A hagyományos móri markáns savak a zsíros, fűszeres ételeket, a tartalmasabb káposztás, magyaros, svábos étkeket kiválóan kísérik, hiszen segítik a zavartalanabb emésztést és kiemelik az ízeket. Az édes változat pedig természetesen desszertekhez társítható.