Szeplőtelen Fogantatás-templom (Etyek)
Bot vagy botpusztáról először egy 1280-as oklevélben lehet olvasni, egy másik írás 1333-ból pedig arról tesz említést, hogy a falunak van plébániatemploma és ispotálya. Egy 1472-ben keltezett oklevél arról tudósít, hogy a falu búcsúengedélyt nyert Szeplőtelen Fogantatás ünnepnapjára, december 8-ára.
Etyek Nagyközségtől északra, az Etyeki patak és a Boti út közötti területen, festőien szép környezetben, a "Nazarén-hegy" nevű domb tetején áll a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett templom és az egykori nazarénus rendház épülete. A ma látható kápolna a középkorban virágzó, elpusztult falu (Both falu) plébániatemplomának átépített maradványa.
A gótikus épület a török háborúk idején súlyosan megrongálódott, boltozata beomlott, nyugati oromfala ledőlt. Az 1700-as években visszatérő lakók helyreállították, majd 1758 után került sor a barokk stílusú átépítésére. Ebben az évben telepedett le Botpusztán - akkor báró Sándor Antal birtokán - két olasz szerzetes. A hat évvel korábban Spanyolországban alapított, Krisztus-követő nazarénus kolduló és betegápoló rend tagjai számára építették a templom északi oldalához csatlakozó klastromot, amely a korabeli pestisjárványok idején ispotályként is szolgált. Erre utalnak a közelben feltárt tömegsírok. A kápolna nyugati oldalán ebben az időben nyitották az új kőkeretes kapuzatot, a fölötte látható ablakot, s ekkor építették a kegyúri karzatot.
A települést 1927-ben csatolták Etyekhez. A falu 1945-ig a Sándor-Metternich család birtokában maradt, majd a II. világháború után Botpusztán laktanyát alakítottak ki, ahol a szovjet hadsereg állomásozott. Az 1970-es években pusztulásnak indult, elhagyott kápolnát 1985-ben felújították.
Az 1981. évi feltárás során sikerült tisztázni a templom különböző építési periódusait. Az eredetileg egyenes szentélyzáródású templom nagy részét a 15. század végén elbontották. A hajó északi falának felhasználásával egy sokszög szentélyzáródású, támpilléres templomot emeltek, melyet hálóboltozattal fedtek. A bordaindítások fallenyomata, valamint a pusztulási rétegekből előkerült bordák alapján megállapították, hogy a boltozat kialakításakor csak kétszer hornyolt bordákat használtak fel. Északi homlokzatához egy igen szerény, téglalap alaprajzú kolostorépületet építettek. A lepusztult nyugati homlokzatot felépítették, valamint új ablaknyílásokat képeztek ki. Lebontották a nyugati sarok támpilléreit és a déli toldalékot. A hajó délnyugati végénél, szemmagasságban látható az a falba foglalt kőlap, amelynek különös bekarcolt jelei különböző hipotéziseknek adnak tápot.
A kápolna az 1800-as években egy zarándokút egyik állomása volt, törekvések vannak arra, hogy az Alcsúti Arborétumban lévő kápolnával összekötve, újra csatlakozzon egy zarándokúthoz a közeljövőben.
A templom oltárát egykor díszítő Mária szobor jelenleg a római katolikus templomban van elhelyezve, de mivel nem ide tervezték, környezetidegen, így a Szeplőtelen Fogantatás-templom teljeskörű felújítását követően visszakerült majd eredeti helyére.
