A martonvásári Brunszvik kastély épületegyüttese és angolkertje
A martonvásári Brunszvik kastély, a hozzá csatlakozó Szent Annak plébánia templomot átölelő kastélypark olyan látványos együttest képez, mely Fejér megye egyik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontjaként évente mintegy százezer látogatót vonz a városba. Mindez köszönhető annak, hogy a kastély a hazai neogótika egyik legszebb épülete, a kastélypark pedig hazánk legjobb állapotban fennmaradt angolkertje. Az egyedülálló látványt jól egészíti ki a Beethoven és a Brunszvik család kapcsolatához fűződő hagyomány, melynek mintegy évszázada őrzői és ápolói Martonvásár közösségei.
Az idelátogatók gyakran vélik azt a Szent Anna tiszteletére szentelt plábánia templomról, hogy a kastély kápolnája, valójában annál egy évtizeddel előbb, 1774 és 1776 között építtette Jung József pesti építésszel idősebb Brunszvik Antal, egy korábbi kápolna helyére. Az egyhajós templom építésekor kis méretével még megfelelően ki tudta szolgálni a török alatt pusztává vált település egy rövid utcányi, akkor idetelepített lakosságát. Az építtető a díszítésére igen jelentős összeget áldozott, neves osztrák művészeket kért fel erre a feladatra, így hazánk egyik legszebb későbarokk belsőjével büszkélkedhet a templom.
A homlokzat Brunszvik címerének két oldalán a két Árpád-kori szentünk, Szent István és Szent László szobra a bécsi szobrász, Anton Tabota munkája. A csehsüveg boltozatos szentély faliképét a megváltás allegóriájával, illetve Szent Erzsébettel és Szent Imrével Johann Cymbal festette. A főoltár Szent Anna képe és a mellékoltárak a bécsi Felix Ivo Leicher alkotásai. A szószék stukkója Páduai Szent Antal és Assisi Szent Ferenc prédikációját ábrázolja. Brunszvik Teréz a szentély keleti oldalán lévő oratóriumban tartózkodva vett részt a szentmiséken. A templomban található Szűzanya kép nagy valószínűséggel az ő munkája.
A kastélyt 1784-85-ben a templomépítő fia, ifjabb Brunszvik Antal, Brunszvik Teréz apja építtette. Ifjabb Brunszvik Antal apjához hasonlóan magas udvari méltóságokat töltött be, és a magyar kormányhivatalok Pozsonyból Budára költözésével szüksége volt egy közelben lévő nyári rezidenciára. Az eredetileg földszintes barokk kastélyt a mai Beethoven Emlékmúzeum helyiségeit magába foglaló korábbi gazdatiszti lak felhasználásával építette Tallher Ferenc kamarai építész. Brunszvik Ferenc az 1820-as években emeletes klasszicista épületté alakíttatta át, ekkor épült a száz évvel később lebontott különálló képtár is. Mai kinézetét az 1870-es években lezajlott átalakításkor nyerte el, mikor Ferenc fia Géza angol jellegű gótizáló stílusba építtette át.
A kastély és parkja nemzetközi hírű kulturtörténeti szrepét a Brunszvik Ferenc meghívására 1800 és 1810 között többször is itt vendégeskedő Beethovennek köszönheti. A hagyomány szerint a zeneköltő itt fejezte be a Ferencnek dedikált Apassionata-szonátát. A kastély és parkja Beethoven halála után hamarosan zarándokhellyé vált. Többek között Liszt Ferenc is a zeneszerző fejedelem emlékeit keresve látogatott ide 1846-ban, hogy a Brunszvik család tagjaival együtt zenélve játsszon a Beethoven által is használt zongorán.
Az 1848-49-es szabadságharcban drámaibb történelmi szerepet is kapott a kastély. A pákozdi csata idején itt volt a magyar haderők főhadiszállása, eredetileg a horvátokkal való megütközést is ide tervezték. 1849. szeptember 11-én egy Buda felé tartó rabcsoport tagjaként ide szállásolták be Batthyány Lajost, aki a kastélyban töltötte élete utolsó börtönön kívüli éjszakáját.
A kastélyparkot a XVIII. század végén kezdték kialakítani a Szent László-vize pataka felhasználásával. A kert továbbfejlesztésére a neves német kertépítészt Heinrich Nebbient, a Városliget későbbi tervezőjét kérték fel. Nebbien az 1810-es évek elején dolgozott Martonvásáron, szerinte itt valósítva meg iskolapéldáját a festőiség és a hasznosság együttes alkalmazásának. A munka oly sikeres volt, hogy az 1815-ben idelátogató angol utazó, Richard Bright úgy érezte magát a parkban, mintha otthon lenne.
Nebbien idejéből származnak a ma is meglévő kőpadok, a kőhíd és a napjainkra óriásivá nőtt platánok. A család nőtagjai is aktívan részt vettek a telepítésben. Teréz anyja, Seeberg Anna saját maga irányította a munkákat, Teréz pedig a szentimentalizmus életérzésével áthatva, saját kezűleg ültette azokat a hársfákat, melyek egy köröndöt képeztek, és minden fa egy-egy szeretett személyt személyesített meg, helyettesítve azt távollétekor.
A park gyűjteményes jellegű, különleges botanikai értékű példányokkal való színesítése a XIX. század középétől kezdődött. A kastélykert eredetileg jóval nagyobb kiterjedésű volt, azonban a vasút kettévágta azt, az azon túli területek gondozásával már Brunszvik Géza idején felhagytak. A jelenleg 100 hektáros park központja a tó szigettel, ahol 1927-ben állították fel Pásztor János Beethoven szobrát, 1960-ban pedig kialakították a hangverseny színpadot, mely immár ötven éve helyszíne a Beethoven koncerteknek. A kastély környezetében a magyar mezőgazdaság kiemelkedő alakjainak szobrait helyezték el, Törley Mária Brunszvik Terézt ábrázoló alkotása pedig a tóhoz közel kapott helyet.
1893-ban Habsburg József főherceg, a közeli Alcsút birtokosának személyében új tulajdonost kapott a kastély és a birtok, majd 1898-ban a sörgyáros Dreher család vásárolta meg. Dreher Antal csak ritkán látogatott ide, fiának Jenőnek és családjának viszont állandó lakóhelye lett, egészen az államosításig. Azóta kastély és a park fenntartója és az elődökhöz méltóan jó gazdája az MTA Agrártudományi Kutatóközpont és jogelődje.
