Bársony István munkássága

1855. november 15-én Sárkeresztesen látta meg a napvilágot a természetírás legnagyobb alakja, Bársony István. Anyja, Fásy Lujza irodalomkedvelő lélek; apja a gróf gazdatisztje, Bársony János, természetszerető, igaz magyar. A fiú négy éves, amikor a családjával Nagykárolyba költözött. Elemi- és középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte. Jó íráskészsége, irodalmi vénája már a középiskolában megmutatkozott. Érettségi után Budapestre ment jogot tanulni, de jobban érezte magát a budai hegyekben. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Borsos Vilmával. Később a jogi pályától elfordult, újságíró lett. 

Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa. 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország-világ pályázatán Proletárok c. írásával. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, több, mint négy évtizeden át alkotott. Novellái mellett említésre méltóak regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt. Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Egyik kritikusa írta: "Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná varázsolni, mint ő."

A Petőfi Társaság 1894-ben, a Kisfaludy Irodalmi Társaság 1898-ban választotta tagjává. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. 

Szakcikkei is rendszeresen megjelentek, több vadászati témájú könyv előszavát is Ő írta. A Diana Budapesti Vadásztársaság tiszteletbeli örökös elnökének választotta csakúgy, mint a "Hubertus" Magyar Vadászok Országos Egyesülete. 

Hitvallása így szól: "A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna".

Szülőfaluja, Sárkeresztes díszpolgára lett, a Madártani Intézet tiszteletbeli tagja, s 70. születésnapján egy ország ünnepelte. Töretlen munkakedvvel alkotott. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett. A kórt nem tudta legyőzni, 1928. március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író-, a tudományos-, a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el egy nagy magyar lélektől. 

Életében 44 kötetet jelent meg, közel 700 novella olvasható ezekben, de több, mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. Életműve bekerült a tankönyvekbe.