Beck-Ulicza kastély (Velence)

A kastély elődépülete feltehetőleg a XVIII. század második felében épült, a Meszleny-családba beházasodott farádi Vörös famíliához köthető. Alapjainak maradványai a mai kastély alapjai környékén találhatók.

A település központjában, szabadon álló, alagsor és földszintes, összetett tömegű épület, kontyolt nyeregtetővel, ÉNY-i sarkán sátortetővel fedett kétszintes torony. Homlokzati architektúrája klinkertégla és vakolatarchitektúra. Plasztikus, konzolos koronázó párkányok, sarokamírozás és magas plasztikus lábazati párkány, melyen a változatosan keretezett ablakok állnak, alattuk az alagsor ablakai nyílnak. Keskeny lépcsővel megközelíthető bejárata a DNY-i homlokzatban, két ión oszlop által tartott timpanon alatt nyílik. A négyzetes torony szögletében újabb veranda, kőbábos korláttal, fűrészelt fa lefedéssel. Síkmennyezetes belső terek. Burkolatok és stukkók, XIX. század végi nyílászáró szerkezetek. Korábbi kúria felhasználásával építette a Beck család 1895-ben.

A kastély jelenlegi képét madarasi Beck Hugó curiai tanácselnök és velencei földbirtokos alakíttatta ki az 1890-es években. Fia, Beck Lajos ezt az állapotot megtartotta. Az 1940-es években a kastélyt a tulajdonosától elvették. A háború végén itt működött a helyi nyilas pártház. Az épület a harcokat viszonylag kis sérülésekkel vészelte át. Beck Lajosnak 800 kat. hold birtoka volt a községben, ezt (elsőként a környéken) üdülőterületnek felparcellázták.

A II. világháború után, 1945-től nevelőotthonként, majd úttörő táborként működött a kastély és parkja.

Az 1980-as évekre állapota véglegesen leromlott. Ekkor az Ulicza házaspár vásárolta meg és több évtizedes munkával felújította. Ma példás az állapota, a parkban ma is ifjúsági tábor működik.