Bicskei fehérhímzés

Párniczky Józsefné Fejér megyei mintagyűjteményében azt írja: "Fejér megye népi hímzéseiről, szőtteseiről még a megye határain belül is kevés szó esett - és esik. Az utóbbi évtizedekben újra megerősödő tudatos és célszerű hagyománygyűjtés ellenére is csak egyetlen kiadvány tartalmaz megyei eredetű mintákat /ld. Hímzés mintalapok. Szerk. Varga Marianna Bp. NPI 1971.31, 35-38. lapja tartalmazza Farkasné Horváth Sarolta bicskei fehérhímzéses terítőit./ Szórványosan rangos kiadványban, ha fel is tűnt egy-egy Fejér megyei szabadrajzú vagy keresztszemes minta, az csak az általános "dunántúli" nevet viseli. Összefüggő, a megye hímzéseit, hímzéskultúráját, s főleg mintáit bemutató kiadvány az egyre nagyobb igények ellenére sem láttak eddig napvilágot."

A bicskei fehérhímzés méltán híres a népművészet, a hagyományápolás történetében. Egyszerűségével, tiszta fehér mintáival ízlésesen alkalmazkodott a régebbi korok igényeihez.

1970-ben a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban megrendezett népművészeti szakkörök kiállításon az Országos Kis Jankó Bori hímzés pályázatokon díjat nyert szakkörvezetők mutatták be az öltözködést és lakásdíszítő hímzéseket. A kiállítók között Farkasné Horváth Sarolta bicskei fehérhímzéses munkáival vett részt. Hímzéstervei megjelentek "Hímzés mintalapok" című kiadványban, melyben Tolna, Borsod, Fejér, Bács, Hajdú és Békés megyében alkotó népművészeti szakkörvezetők legsikeresebb alkotásai kerültek bemutatásra. Horváth Sarolta az Iparművészeti Főiskolán diplomázott varrás-díszítőművész szakon, tanulmányai során minden vidék díszítőművészetét gyűjtötte és tanulmányozta. A 70-es, 80-as években a Kis Jankó Bori-díjas iparművész, Farkasné Horváth Sarolta vezetésével Népi Iparművészeti Díszítő csoport alakult a Művelődési Központban, amely a fehérhímzés hagyományainak felélesztését, a hagyományőrzést tűzte ki célul. A magyarság kiváló díszítő ösztöne által létrehozott művészet megismerése, megőrzése, fejlesztése volt a cél. Bicske asszonyaiból már indításkor tízen kerültek a hímzők közé, később ez a szám bővült. Főleg szálán varrott, lyukkivágásos bicskei fehérhímzések készültek, terítők, függönyök, borítók, futók, blúzok, vállkendők, kötények készültek, a takácsmesterek mintáit és szövéseit átköltötte hímzésre. Farkasné Horváth Sarolta halála után Béresné Báder Katalin, a Népművészet ifjú mestere vette át a szakkört, aki elődje szakmai és gyakorlati tudását átvéve, folytatta a munkát, így a díszítő szakkör a helyi és megyei, országos kézimunka kiállításokon eredményesen szerepelt.

2011-ben újra alakult a Népi díszítőművészeti szakkör, amely a bicskei fehérhímzés népszerűsítését, megőrzését, és továbbörökítését tűzte ki céljául. A szakkört Szebényi Zsoltné vezeti.