Bory Jenő munkássága és a Bory-vár (Székesfehérvár)
Bory Jenő élete
Bory Jenő 1879. november 9-én született Székesfehérváron, hétgyermekes családban, szerény körülmények között nevelkedett. Szülővárosában végezte a főreálgimnáziumot, a sportban, versmondásban kitűnt társai közül. 1899-ben érettségizett és már a középiskolában elhatározta, hogy bár szobrász szeretne lenni, de előbb építész lesz, így iratkozott be a József Nádor Műszaki Egyetemre. Továbbtanulását a székesfehérvári főreáliskola támogatta, ösztöndíjat ítéltek oda számára, így a város támogatásával folytathatta tanulmányait. A kitűnő eredményeket elérő Bory egyetemi évei alatt sem adta fel a szobrászatot. 1903-ban okleveles építészként végzett a Műegyetemen, majd a rá következő esztendőben bevonult katonának. 1904 őszén szerelt le, ekkor ajánlották fel számár a székesfehérvári mérnöki hivatal vezetését, amelyet nem fogadott el. Mivel továbbra is kapta az ösztöndíjat, beiratkozott a később Képzőművészeti Főiskolává alakult Mintarajziskolába. Ebben az időszakban Magyarországon még nem volt szobrászművész képzés, és amikor egy másik tanuló hasonló tervvel jelentkezett, megkezdhették tanulmányaikat. Két végig volt a szobrászosztály növendéke. 1906-tól kezdve műveivel egyre többször találkozhattak az országos és nemzetközi kiállítások látogatói.
1905 nyarán rövid tanulmányúton járt Németországban, az 1906/07 tanévben pedig állami ösztöndíjasként Olaszországba utazhatott, ahol több hónapot töltött Carrarában a márványfaragást tanulmányozva. A világhírű Paolo Triscornia műhelyében dolgozhatott, amely nagyban meghatározta későbbiekben pályáját. A carrarai út után tanulmányait Stróbl Alajos mesteriskolájában folytatta tovább, de ekkortól megbízások egész sorát kapta szobortervek, síremlékek elkészítésére.
A Mintarajziskolában ismerkedett meg későbbi feleségével, Komócsin Ilonával, akivel 1907-ben kötöttek házasságot. Házasságából 1910-ben két lány, majd 1914-ben egy fiú született.
A család Budapesten telepedett le, Bory Jenőnek azonban nem szakadt meg kapcsolata szülővárosával. 1908-ban önálló gyűjteményes kiállítását itt rendezte, majd 1909-ben a város elfogadta a Jézus Szíve templom kivitelezésére benyújtott tervét, amely 1911-re valósulhatott meg. A későbbiekben több köztéri alkotása is felállításra került Székesfehérváron.
1911-ben óraadó tanárként szerződtették a Képzőművészeti Főiskolán, ahol a szobrászaton túl eleinte építészetet és alakrajzot is tanított.
1914-ben a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredbe vonult be. Előbb Szerbiába vezényelték, majd 1915-ben Boszniába, Szarajevóba került, s a hadmérnökségen műszaki tisztként szolgált tovább. 1918. november 22-én szerelték le.
Ugyanebben az évben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola rendes tanárává, majd 1920-ban meghívták a József Nádor Műszaki Egyetem műszaki karára óraadó tanárnak. Ő oktatta a hallgatóknak a térbeli művészeti alkotások alapelemeit, a szoborkészítés technikai ismereteit, a mintázást.
Több művészeti társaságnak volt alapító tagja, 1940-től a Magyar Képzőművészek Egyesületének elnökévé választották.
1943 októberében a Képzőművészeti Főiskola rektorává választották. A két évre szóló megbízatást a háború végkifejlete miatt nem tudta teljesíteni. 1945-ben elbocsájtották állásából, amelyet egy rövid időre bár visszakapott, de 1947-ben végleg nyugdíjazták.
1959. december 19-én hunyt el Székesfehérváron. Műtermében ravatalozták fel és a székesfehérvári Csutora temetőben helyezték végső nyugalomra, a család számára tervezett sírboltban.
Munkássága
Munkássága során behatóan foglalkozott az építészettel, szobrászattal, festészettel. Nemzetközi viszonylatban is az elsők között volt, aki felismerte az új építőanyag, a vasbeton jelentőségét az építészetben, úgy formai, mint szerkezeti vonatkozásban.
Pályája kezdetétől fogva fontosnak tartotta a beton sokrétű felhasználásának népszerűsítését, többször bizonyította, hogy ez az anyag alkalmas művészi célú felhasználásra. Valószínűsíthető, hogy Bory nem aratott osztatlan sikerült elképzeléseivel a beton felhasználását illetően. Bory ezt az új építőanyagot a Jézus Szíve templom kialakításában úgy használta fel, hogy ne csak a vázát adja az épületnek, hanem alapvetően meg is határozta annak külső megjelenését.
Az 1920-as években Bory egy újfajta szobrászai anyaggal, a pirobazalttal kísérletezett, mellyel bronzszerű, fényes szobrokat állított elő. Mivel a szobrászat anyagai, a márvány és bronz megfizethetetlen volt, évek óta azon kísérletezett, miként lehet az agyagot égetés által úgy nemesíteni, hogy a belőle készült szobor művészi hatása felvehetné a versenyt a márvánnyal és a patinás bronzzal. Az eljárás során a már kiégetett tárgyakat a kemencében a levegőtől elzárták és a tüzelő teret még egyszer megtöltötték a tüzelőanyaggal. Az újabb égetéskor a keletkező égéstermékek a kemencében lévő tárgyakat átjárták és feketére festették. Bory ezt azzal egészítette ki, hogy az izzó kemencében egyéb anyagokat is elpárolt, amik a fában nem voltak, így ezzel a kémiai redukcióval a világosbarnától a feketéig az árnyalatok egész skáláját hozta létre. A pirobazaltot saját szobrai anyagaként is népszerűsítette, melyet a kritika elismeréssel fogadott. Annak ellenére, hogy a Bory kedvelte és nemes anyagnak tartotta a pirobazaltot, a szobrászat igazi anyagának mégis a követ tekintette.
Az ország különböző részein kerültek felállításra köztéri alkotásai, a teljesség igénye nélkül nagyon sok Székesfehérváron is: A Vértanúk emlékműve a Halesz ligetben, a 17. honvéd gyalogezred emlékműve a Zichy-ligetben, a Szent György kút a felsővárosban, a Püspök-kút a Piac téren (mely korábban a vasútállomás előtt és a belvárosban is volt), az Ybl Miklós Reáliskola diákhőseinek emlékműve, a Huszár születik szobor a strandon, a felsőkereskedelmi iskola hősi emlékműve (Várkörút, Zsuzsanna forrás), a 69-es előre! emlékmű a Vörösmarty téren.
Említésre méltó alkotása a szintén vasbetonból készült Horthy-emlékmű, melynek felavatására 1920. október 17-én került sor a szabadbattyáni országút negyedik kilométerkövénél. Az emlékművet 1946. március 14-én ledöntötték.
A Bory-vár
Bory Jenő alkotásai közül kétségkívül a legismertebb a székesfehérvári Bory-vár. Élete második felében mindvégig ezen dolgozott, élete legfőbb művének tekinthető.
1912-ben Székesfehérváron, a Máriavölgyben vásárolta meg az egy hold nagyságú szőlőterületet és gyümölcsöst, a hozzá tartozó pincével és présházzal. A présházat előbb otthonná alakította, később műtermet épített fölé, megteremtve ezzel a Bory-vár alapjait.
Főbb részei az Ikrek tornya, a művészgaléria, az Elefántudvar, a műterem, a Százoszlopos udvar, a Hitvesi szeretet kápolnája.
Minden nyarat itt töltött családjával, miközben Budapesten élt és dolgozott. Az I. világháborút követően, 1923-ban kezdte meg az épület bővítését, javarészt tervek nélkül, fantáziájára és a meglévő terepviszonyokhoz alkalmazkodva. Az építkezés 40 nyáron át folyt, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és az alkotó művészi álmainak. Feleségével és kevés alkalmi segítőjével szinte egymaguk építették fel a várat, amelynek építőanyaga beton és vasbeton, hiszen Bory Jenőt – kutatóként és szakemberként – a beton széles körű alkalmazása foglalkoztatta. Nemcsak az oszlopok és feliratok, de szobrok, kupolák, ajtó- és ablakkeretek, szoborfülkék is mind-mind betonból készültek.
A várat benépesítette a kortárs művészek, valamint festőművész felesége, Komócsin Ilona és saját műalkotásaival. A műteremben szobor- és képkiállítás nézhető meg. A Százoszlopos udvar árkádja alatt látható gipsz szobrok eredeti változatai az ország különböző településein ma is megtalálhatóak, bronzba öntve vagy márványba faragva. Az udvar hátsó részén, a Kápolnában a Hitvesi szeretet szobra várja a látogatókat.
A vár külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a mozaikok, üvegfestmények, díszkutak. Nem a rajzasztalon születtek meg az épületek, hanem a helyszínen alakultak ki az alapeszme költői részletei. Bory, a tervező építész volt az építésvezető, a tót pallér, a kőműves is. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a legnagyobb. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak.
A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódi Lantos Sebestyénig.
Elismerést és elmarasztalást egyaránt kapott a vár, legfőbb „ellenvetés” az volt vele szemben, hogy nincs egységes építészeti stílusa, zavarba ejtő annak sorszínűsége. Való igaz, a vár nem előre eltervezett és egységes koncepció alapján épült, hanem aszerint, hogy a szükséges pénz és az alapanyagok hogyan váltak elérhetővé. A meglévő elemek fokozatosan bővültek újabb és újabb épületrészekkel. Volt, hogy úgy szerzett építőanyagot, hogy cserébe iparosokat, vállalkozókat mintázott meg. Szobraiért cementet, meszet, téglát, cserepet, palát, deszkát, kész ajtókat és ablakkereteket kapott, jövedelmét teljes egészében beleforgatta az épülő-szépülő várba.
Bory Jenő a II. világháborút a Bory-várban élte végig, a front kellős közepén. A várat agyonbombázták, az összes torony megsérült. A szobrokra célba lőttek, a képeket végig hasogatták. Nyugdíjas éveit a Bory-vár helyreállításával töltötte, és a vár idegenvezetője volt.
Maga Bory Jenő végrendeletéből kiderült, azt szerette volna, ha élete legnagyobb munkája megmaradjon a család számára, a maga egészében. Kívánsága volt az is, hogy az szolgáljon kulturális célul a város számára, melyhez annyi hála és emlék fűzte. Halála után özvegye, Komócsin Ilona még másfél évtizedig gondozta férje örökségét. A várban minden úgy maradt, ahogy Bory hátrahagyta.
A kissé feledésbe merült épületet a 2000-es évek elején hozták rendbe, kicsinosították, a modern kori turizmus igényeinek megfelelően várja a vendégeket. A Bory-vár a család leszármazottainak tulajdonában van, az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fenn és működtetik a várat. Nem kérdés, hogy a Bory-vár ma a város legnépszerűbb látnivalója.
Bory Jenő legfőbb építészeti alkotásának az általa létrehozott vár tekinthető. Ebben a több évtizedes munkájában minden anyag-kísérletét, formabontó ötletét, meghökkentő elképzelését kötöttségek nélkül, szabadon próbálhatta ki és valósíthatta meg. A vár teljes esszenciáját adja Bory Jenő építészetének.
Érdekességként megemlíthető, hogy a Bory-vár a Guinness rekordok könyvében is szerepel, mint a legnagyobb épület, melyet egy ember a saját maga munkájával épített fel.
