Brunszvik család szellemi hagyatéka, Beethovenhez fűződő kapcsolata és a martonvásári Beethoven Emlékmúzeum

A martonvásári kastélyban nemcsak építészetünk, a parkban pedig nem csupán a magyar kertépítészet, hanem nemzeti történelmünk sajátos "műkincseit" is látnunk kell. Ezen a helyen az idők során számos hazai és külföldi tudós, művész, politikus megfordult. Közöttük is kitüntető hely illeti meg Ludwig von Beethovent (1779-1827), annál is inkább, mivel a mai Magyarország területén Budán kívül ez az egyetlen olyan hely, amely a zeneköltő látogatásaival büszkélkedhet. Beethoven és haznák, illetve a magyarok kapcsolatában a Brunszvik család meghatározó szerepet játszott. A Brunszvik testvérek, Teréz (1775-1861), Jozefin (1779-1821) és Ferenc (1777-1849) a zeneköltő műveinek első magyarországi népszerűsítői és ihletett tolmácsolói lettek.

A fiatal komponista híre Martonvásárra hamar eljutott, Brunszvikék ugyanis már az első zongoratriók (1795) előfizetői között is ott voltak. Megismerkedésükre 1799 májusában került sor, amikor főúri körökben körülrajongott mester zongoraleckéket adott a huszonnégy éves Teréznek és a húszéves Jozefinnak.

A Brunszvik testvérek gyakorta találkoztak Beethovennel Bécsben, de martonvásári kastélyukban is többször megfordult a zeneszerző. Látogatásainak idejét és számát illetően sok a bizonytalanság. Két ízben mindenképpen itt járt, s látogatásainak legvalószínűbb időpontjai: 1800. májusa és 1806 nyara. Beethoven egyetlen pest-budai szereplésére 1800. május 7-én került sor a Várszínházban. Utána Martonvásáron is járhatott. Állítólag ekkor az Appassionata szonáta kéziratát is magával hozta Martonvásárra, s az utolsó javításokat itt tette rajta. Fél évvel később e remekmű Brunszvik Ferencnek szóló ajánlással jelent meg. Ferenc és Beethoven mély barátsága a zeneszerző élete végéig fennmaradt. Ferenc invitálására gyakran utaztak együtt. A martonvásári gróf volt Beethoven egyik legbőkezűbb mecénása és műveszetét legjobban értő kortárs rajongója.

A szentimentalizmus kora főúri divatjának megfelelően élő nagyságoknak is emlékművet állítottak, így Brunszvik Teréz megígérhette a zeneszerzőnek egy Beethoven-emlékmű felállítását a martonvásári parkban. Beethoven halálakor szobájának falán Brunszvik Teréz olajportréja fügött. A kettejük közötti mély, egész életüket végig kísérő szimpátia meg is tévesztette az utókort; tévesen sokáig vélték Beethoven életrajzírói, hogy az európai kisgyermeknevelés úttörője, Teréz volt Beethoven rejtélyes kedvese. Az 1920-és években, Teréz naplóinak ismertté válása után derült ki, húgába, Jozefinbe volt a zeneszerző szenvedélyesen szerelmes. Csaknem két évtizeden keresztül tartó kapcsolatuk egyik tanúja Teréz volt, aki haláláig megőrizte testvére titkát.

A Brunszvik család a XVIII. század közepén kerül kapcsolatba Martonvásárral. A török időkben pusztává vált Martonvásárt a Sajnovics örökösöktől 1758-tól idősebb Brunszvik Antal, Brunszvik Teréz nagyapja bérelte. Teljesen lakatlan volt, azonban Brunszvik Antal egy jól működő uradalom terével állt elő és 1767-től megkezdte a betelepítést a környező falvak jobbágyaiból és zselléreiből verbuvált lakosokat az új faluba, majd sok szlovák érkezett a Felvidékről, néhány család pedig a cseh és morva területekről. A telepítés olyan sikeres volt, hogy 1785-ben már 684 lakosa volt a településnek. Közben 1771-től a Brunszvikoknak sikerült megvásárolni a pusztát. Brunszvik Antal jó gazdaként meg is szervezte a falu életét, 1770-ben iskolát indított, majd 1777-ben neves bécsi építőmesterek és szobrászok munkája révén felépült a Szent Annának szentlet római katolikus templom is.

Az 1780-ban elhunyt idősebb Brunszik Antalt fia, ifjabb Brunszvik Antal (1746-1793) követte. Mindketten magas udvari méltóságokat töltöttek be. Miután a magyar kormányhivatalok Pozsonyból Budára költöztek, a családnak szükséges volt egy Buda környéki rezidenciára is. 1785-ben készült el az akkor még földszintes barokk kastély a templom mellett. Ekkortól a család elsődleges kedvelt tartózkodási helye Martonvásár lett. Ez volt az oka, hogy Brunszvik Antal közbenjárt a királynál a falu mezővárosi rangra emelése érdekében és ezt a címet 1789-ben el is nyerte. Az ifjabb Antal fiatalon 1793-ban meghalt, így az erdélyi szász főrangú családból származó felesége, Seeberg Anna (1752-1830) vette át az uradalom irányítását, melyet csak 1807-ben adott át akkor már 30 éves fiának, Ferencnek (1777-1849). Az özvegy grófné hatalmas lendülettel állt neki a birtok vezetéséhez, melyet saját kezűleg lóháton irányított. Folytatta férje vízrendezési munkáit és a kastély körüli angolkert kialakítását. Az egyik legnevesebb német kertépítőt, Heinrich Nebbient hívta Martonvásárra. Főként neki köszönhetjük a ma is látható kastélypark arányainak kialakítását, ő ültette a mára már hatalmasra nőtt platánokat. A munka oly sikeres volt, hogy egy 1815-ben idelátogató angol utazó úgy érezte magát a parkban, mintha otthon lenne.

Ifjabb Brunszvik Antal és Seeberg Anna négy gyermeke Martonvásáron nevelkedett, e négy testvér révén vált a település a magyar művelődés kiemelkedő helyévé. Mindegyikük életútja kultúrtörténeti jelentőségű.

A testvérek közül Brunszvik Teréz volt a legidősebb. Korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb magyar asszonya volt. Pedagógia tevékenysége az óvodák közép-európai elterjesztésében csúcsosodott ki. A világon elsőként Angliában nyíló óvodák mintájára létrehozta Magyarországon is a kisdedóvókat. A legelsőt budai házában 1828-ban, mely Közép-Európa legelső óvodája volt, majd hamarosan sorra nyitotta intézményeit Budán és Pesten, majd vidéken, de az ő közreműködésével jött létre az első osztrák óvoda Bécsben és az első dél-német óvoda Augsburgban és Münchenben is.

Brunszvik Teréz volt az egyik első gondolkodó, aki rájött arra, hgoy az egyén, az ország és az emberiség jövője azon múlik, hogy minél előbb módszeres nevelés körébe kerüljön be a gyermek, mert ez meghatározó egész életútjára. A grófnő a hazai és az európai óvodaügy élére állt. Annak ellenére, hogy német anyanyelvű arisztokrata lányként nem tanult meg magyarul és bármennyire szeretett volna megtanulni, élete végéig nem tudott magyarul, rendkívül hazafias szellemű asszony volt. 1848 után unokahúgával, a Martonvásárt gyakran felkereső Teleki Blankával mozgalmat indított annak érdekében, hogy a szabadságharc lángja soha nem aludjon ki. Gyűjtötték a szabadságharc emlékeit, leveleztek az emigrációval, birtokukon béresként álnéven több honvédtisztet bújtattak. Lelepleződésük után Teleki Blankát hosszú várfogságra ítélték, Teréz úgy kerülte el a börtönt, hogy az ellene zajló eljárást felfüggesztették.

A grófnő amellett nemcsak a hazai és nemzetközi óvodaügy úttörője, hanem a magyar nőnevelés egyik megteremtője is volt. Elképzelése szerint a gyermekek nevelése mellett az anyákat is meg kell tanítani nevelni. Régi álmát a hazafias leánynevelő intézetet 1846-ban Teleki Blanka segítségével sikerült megnyitnia. Célja az volt, hogy a magyar nemes lányok ne csak német és francia nyelvű intézeteket látogassák, hanem magyar szellemű neveltetésben részesüljenek. Folyamatosan naplót vezetett, feljegyzéseket írt munkájáról, illetve a hazai és az európai történésekről. Kiterjedt levelezését folytatott egész Európában a kisgyermek nevelés tárgykörében. Ezek az írásai több ezer oldalt tesznek ki, a XIX. század történetének kiemelkedő forrásai.

Brunszvik Teréz életének jelentős részét Martonvásáron töltötte, ez volt a legkedvesebb helye, annak ellenére, hogy nagyon sokat utazott a világban. A város temetőjében emelkedő családi mauzóleumba temették el 1860-ben.

Halála után hamarosan az emlékét őrző kultusz központja lett Martonvásár. Már 1871-ben tartott ünnepségen megemlékeztek róla, majd az évtizedek során számos helyi és országos szintű megemlékezés színtere lett Martonvásár. A legnagyobb ünnepségsorozatot martonvásári helyszínnel halálának 100. évfordulójára szervezték 1961-ben. Az országos konferencia és emlékműsor mellett felújították a családi mauzóleumot is és a grófnő földi maradványait öccse, Ferenc érckoporsójában helyezték el a mauzóleum közepén. Ez a koporsó azóta is az óvódapedagógusok zarándokhelye.

A martonvásári óvoda már a XIX-XX. század fordulóján Brunszvik Teréz nevét viselte és jelenleg is ez a neve. Az intézményben dolgozó pedagógusok mindig is kiemelten ápolátk Brunszvik Teréz emlékét. 1994-ben jött létre a martonvásári székhelyű Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, mely a grófnő történelmi szempontból kiemelkedően értékes, zömében német nyelvű naplóinak magyarra fordítását, feldolgozását és kiadását, illetve a magyar korai óvodaügy történetének feltárását tűzte ki céljául.

A Brunszvik testvérek közül Karolina (1782-1843) kiválóan rajzolt és zongorázott, ő is közeli barátságban volt Beethovennel. 1805-ben kötött házasságot a martonvásári templomban a tudós erdélyi arisztokratával Teleki Imrével. Házasságukból több gyermek is született. Ők gyakran megfordultak Martonvásáron. Emma lányuk a magyarsággal szimpatizáló, fiatalon elhunyt francia történészhez, August de Gerandohoz ment férjhez. A szabadságharc leverése után előbb Drezdába, majd férje halála után Párizsba menekült, ahol több könyvet is írt.

Karolina másik lánya Blanka a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb nőalakja. Neveltetését Brunszvik Teréz szervezte, gyakori vendége volt Martonvásárnak. Kiválóan rajzolt, festett és kedvenc műfaja volt a kisplasztika. Brunszvik Teréz már fiatalon utódjának szánta a magyar óvodaügy továbbvitelében. 1846-ban - mint már említve volt - létrehozta nagynénjével a pesti leánynevelő intézetet, a magyar nőnevelés úttörőe és egyik legelső szószólója volt. A világosi fegyverletétel utáni udvarellenes szervezkedésért több évi várfogságra ítélték. Szabadulása után Párizsba utazott, ott halt meg és ott is lett eltemetve.

Emlékét Martonvásáron a mauzóleumban 1996-ban felállított tűzzománc oltárkép és a kastélyon lévő emléktábla őrzi. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítványnak többek között célja Teleki Blanka emlékének ápolása, munkásságának feltárása is. Több kiadványuk jelent meg Teleki Blankával kapcsolatban, emlékműsorokon, kiállításokon emlékeztek meg róla. Többször is felmerült, hogy hamvait szellemi anyja, Brunszvik Teréz mellett helyezzék el a martonvásári mauzóleumban.

Jozefin mellett Ferenc állt legközelebb Beethovenhez. Míg lánytestvérei hazafias érzelme szembetűnő volt, addig Ferenc és felesége meglehetősen császárpárti. Ő is kiválóan zenélt, ennek is köszönhető, hogy Beethoven a húgaival történt megismerkedésük után vele is ismeretséget kötött. Beethoven egyik legjobb barátja és mecénása lett, sokat utaztak együtt, ilyenkor Ferenc állta a költségeket. Ugyanakkor nemcsak a zene, hanem a színház is érdekelte, mellette pedig kiváló mezőgazdász volt. A birtokán az ország első angol típusú gazdaságát rendezte be, a nagyapja által épített földszintes barokk kastélyt emeletes klasszicista stílusúvá építtette át. Brunszvik Ferenc halálával a birtok irányítását felesége Justh Szidónia vette kezébe. A kiváló zongorista hírében álló grófnő halálával a család feje fia, Brunszvik Géza lett. Az ő idején építették át a kastélyt a ma is látható angol gótika stílusába, a kastély mellé különálló képtárat emeltetett. Felmenőivel ellentétben érdeklődési köre sokkal inkább a gazdasági élet, mint a kultúra felé irányult. Létrehozta a megye egyik első modern szeszgyárát és leginkább a számára országos elismertséget hozó uradalmi gazdálkodás kötötte le az idejét. Nevéhez kötődik a martonvásári óvoda 1883-ban történt alapítása.

Beethoven halála után hamarosan Martonvásár a Beethoven kultuszhelyek közé emelkedett. Gyakran érkeztek a kastélyba a nagy zeneszerző emlékeit kereső látogatók. 1846-ban Liszt Ferenc járt itt ezen okból, a Beethoven által használt zongorán játszott a család előtt. Beethoven halálának 100. évfordulóján a kulturális kormányzat Beethoven emlékévet rendezett, melynek záró eseményeként egy martonvásári koncertet terveztek. A park és a kastély akkori birtokosa Dreher Jenő támogatta a rendezvénysorozatot és elkészítette Pásztor János szobrásszal a zeneszerző mell kőszobrát, melyet a park szigetén állítatott fel. A hangverseny és a szoboravató azonban sajnálatos módon elmaradt.

Pásztor János szobra a II. világháborúban találatot kapott és súlyosan megsérült. 1954-ben az MTA Mezőgazdasági Intézete újrafaragtatta a szobrot és felállította a szigeten. A sérült szobor jelenleg a szintén 1954-től Beethoven nevét viselő általános iskola udvarán látható. Az 1954-es szoboravató rendezvény során tartották meg az első nagyszabású szabadtéri koncertet, melyet a rádió is közvetített. 1958-tól minden nyáron megrendezik a 2-3 koncertből álló Beethoven hangverseny sorozatot a szigeten világhírű magyar és külföldi művészek fellépésével.

Beethovennek Magyarországgal és a Brunszvik családdal való kapcsolatát mutatja be a kastélyban a Beethoven Emlékmúzeum kiállítása, mely 1958. évi megnyitása óta többször bővült és megújult. 2015. májusában Martonvásár újabb Beethoven emlékhellyel gyarapodott. Nagy János szobrászművész Beethoven és a halhatatlan kedves című, a zeneszerzőt és Brunszvik Jozefint ábrázoló alkotása a város főterén került felállításra. Mindezek mellett Martonvásár a hazai Beethoven-kutatás egyik központjává is vált, számos kiadvány jelent meg a településen a zeneszerző és hazánk kapcsolatának témájában.