Ugrás a tartalomhoz

Jakab István László festőművész, a népi építészetet megörökítő festményei

Jakab István László (1907-1989) akvarell festő, építész, író. A népi építészet alkotásainak hazai megörökítője 1934-ben tatabányai kiállításával kezdte meg képzőművészeti bemutatkozását. Hiteles, pontos és szakszerű ábrázolását több országos és külföldi kiállítás igazolja. Az erdélyi népi építőművészetet hitelesen bemutató festményeit számos tárlaton láthatta a közönség. Volt kiállítása a Néprajzi Múzeumban, Bicske Város Képtárában, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában, a Budai Várban, Bicskén a Petőfi Művelődési Központban, s jelenleg a Jakab akvarellek Bicskén, a Batthyány-kastély dísztermének folyosóján láthatók állandó kiállítás keretében.

Jakab István László alapította a tatabányai művészeti szabadiskolát, a tatabányai Képző és Iparművészeti Társulatot, az Iparterv "Székely Bertalan képzőművész körét". az építészet terén is több gyár, gazdasági és lakóépület tervezése fűzödik a nevéhez.

Budapesten született, ott végezte iskoláit, de Bicskét, ahol szülei éltek, ahová gyökerei kötötték mindig szerette. Helytörténeti munkájának kiemelkedő eredménye Bicske története című monográfia, mely 1969-ben jelent meg. Kezdeményezte a Bicske Baráti Kör megalapítását.

1987-ben Bicske város mindenkori polgárainak adományozott 101 db akvarell festményt. 2003-ban Bicske Város Önkormányzata sokoldalú lokálpatrióta tevékenységéért posztumusz díszpolgári címet adományozott Jakab István Lászlónak.

A Jakab István László által felajánlott festményeket a város elfogadta és 1988-ban átalakított egy épületet képtárrá, amely 10 évig működött. Az épület műszaki állapotának romlása miatt, 1997 őszén a képek raktárba kerültek, a keretek egy része megsérült, az üveglapok összetörtek. Bicske Város Önkormányzata 2004-ben forrást biztosított a Jakab-akvarellek paszpartuzásának és keretezésének költségeire. 2005-ben a Bicskei Napokon láthatta újra a közönség a festményeket a Petőfi Művelődési Központban. Ezt követően került a képek egy része a Batthyány-kastélyba, ahol jelenleg is állandó kiállítás keretében tekinthető meg.

Festészetét Dr. Pogány Ö. Gábor művészettörténész így mutatja be:

"A pontos ábrázolás és a művészi hatás együttes megjelenése maradandó élményt hagy a műélvezők emlékezetében. A képein a természethű előadásmód ugyancsak változatos színhasználattal, rajzi ötletességgel párosul. A kiállított művek a magyar népi építészet jellegzetes példáit idézik fel, mégpedig úgy, hogy megbízható műszaki feltételeknek is tekinthető minden ábra. A népi műemlékek védelme bizton számíthat Jakab István László képeire, akár helyreállításról, akár tudományos feldolgozásról legyen szó. Azzal a negyedszázados szívós munkával, melynek során végigjárta a Duna-medence magyarlakta vidékeit és - ahol alkalma volt rá - vázlatokat, feljegyzéseket készített a falusi házakról, régi templomokról, haranglábakról, malmokról, érczúzókról, páratlan művelődéstörténeti szolgálatot tett. Ám az anyaggyűjtésen túl ez a szolgálat egyúttal kiváló teljesítmények megalkotására is alkalmat adott, amikor azután itthon festményekké fejlesztette a látottakat. Egyértelműen megállapítható, hogy Jakab István László jelentős helyet foglal el a legjobb magyar vízfestők sorában. Művészi és néprajzi munkássága, vízfestményei bemutatják, hogy milyen egyedülálló építészeti remekműveket rejtenek az erdélyi települések. Sajnos több népi építészeti emlék már csak Jakab István László képein látható, pusztulásra ítélték a páratlan szépségű épületeket. Patrium, Kalotaszeg, Csík, Háromszék, Mezőség - Erdély valahány tája, kisebb-nagyobb közössége tanulságos helyi sajátosságokat őriz, amit a festőnek jól sikerült demonstrálnia; színvilága, festői stílusa egyúttal az építészeti emlékek környezetét, az együttélés légkörét is megidézi. Nincs olyan részlete, eleme Jakab István László működésének, amely ne utalna a Kárpát-medence élő hagyományaira. ezek a hagyományok nem hiányozhatnak az európai örökségből, de szerepük van a többi földrészhez fűződő kulturális értékcsere fenntartásában, bővítésében is." (Pogány Ö. Gábor: Erdély magyar népi építészete In.: "Hol sírjaink domborulnak...": Festmények az erdélyi népi építészetről festette: Jakab István László. Bp., Skála Reklámstúdió, 1988. 3.-5.o.)