Kula gótikus lakótorony (Szabadbattyán)

Szabadbattyán legmeghatározóbb építménye, mely évszázadokon át központi szerepet játszott a település életében. Elnevezés török eredetű szó, jelentése: őrtorony. A torony az egykori Csíkvár területén helyezkedik el. A források eltérően nyilatkoznak Csíkvárról, egyesek szerint ez maga Battyán, mások önálló településként emlegetik. Az elnevezés eredete sem tisztázott. A XVIII. században Bél Mátyástól ismerünk egy hipotézist: szerinte az itt vonuló Sár folyó csík halakban igen bővelkedett, ez indokolhatja a névadást. Már a XIV. századból adatolják egy itt meglévő átkelőhely, híd és egy hozzá tartozó építmény létezését. Egyes feltételezések szerint igazi jelentőségét és vámszedő funkcióját akkor nyeri el, mikor a birtok Kővágóőrsi György, a Batthyányak ősének tulajdonába kerül. Kétség kívül adatolt története a török hódoltsággal kezdődik. Az eredeti építmény még nem védelmi funkciókat szolgál, csupán az itt lévő hidat és vámszedőhelyet egészítette ki.

Négy saroktámpillérrel rendelkezett, akkori bejárata északnyugati sarkán helyezkedett el és feltehetően árok vette körül. 1543-ban kerül a hódító törökök kezére, akik ekkor részben elpusztítják. Később azonban felismerik stratégiai és gazdasági jelentőségét és 1567-re újra felépítik. Ekkor a torony kifejezetten védelmi, katonai célzattal épül újjá. Árok és palánk vette kerül, nyilazáshoz alakítottak ki rajta lőréseket, ekkor építik hozzá az őrhelyiséget és az újabb négy támpillért. A torony alsó szintje a belső szerkezet alátámasztását biztosította, mértani közepén egy kút nyomatit találták a kutatások során. Északi oldalán alakították ki a felső szintre vezető bejáratot. Ebben az időszakban épült a cölöpökre rakott kerítőfal, melyet víz vett körül. A hódoltság idején a vámszedőhely gazdasági, a torony stratégiai jelentőséggel bírt, ugyanis ez volt az egyetlen átkelőhely, ahol tovább lehetett vonulni Székesfehérvár felé.

Jelentőségét a híres török utazó, Evlia cselebi 1664-es írásaiban is megerősítette: "E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben, mert a Sárvíz folyón való átmenetelre más út nincs. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek." A törökök 1688-as távozása után az itt lévő erősség átkelőhely, vámszedőhely és sóhivatal funkcióját látja el. 

Stratégiai jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején is megmutatkozik. Fontos útvonal Székesfehérvár felé, illetve Székesfehérvár felől. 1704-ben kurucok állomásoztak itt, amikor rácok és németek rajtuk ütöttek, majd bevették magukat a toronyba. Később a kurucok visszavették a várat és innen irányították portyáikat. Ez az időszak sok nehézséget okozott a lakosság számára, ökreiket, lovakat, fát és szekeret zsákmányoltak el tőlük. A torony ezután elveszítette katonai jelentőségét. A körülötte lévő árkot a XVIII. század folyamán feltöltötték és egészen a XX. századig uradalmi magtárként használták. Állapota igen leromlott, 1945-ben bombatámadás érte, mely környékbeli házakat is elpusztított. 

Régészeti ásatások először 1955-ben kezdődtek Fitz Jenő vezetésével. Később, 1967-ben Kralovánszky Alán végzett mélyebb kutatást, az utolsó feltárások pedig 2002-ben, Hatházi Gábor vezetésével zajlottak. Jelenlegi állapotát az 1973-74-es felújítással nyerte el. 

Az építmény 3 emeletes, 10x10 méteres, 8 támpilléres torony. Jelenleg múzeumi funkciókat lát el. Az erődítés alapfalait részben helyreállítva mutatják be.