Mohai Tikverőzés
Moha Község életének kétségkívül legjelentősebb eseménye a húshagyó keddi tikverőzés.
Farsangi népszokások az egész országban fennmaradtak, azonban a mohai különlegessége, hogy külső beavatkozás, felsőbb szervezés nélkül él.
A tikverőzés a farsang utolsó napján kerül megrendezésre. Minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények tradicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A színes maskarások végigjárják a falut és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység és bőség szimbólumát).
A szokás a nevét a csupán jelképesen végzett "tyúkverésről" kapta, a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik, amely szimbolikus cselekedet a jószág termékenységét hivatott elősegíteni.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a ház lakóit - elsősorban a lányokat, asszonyokat -, a járókelőket és az érdeklődőket, külön tekintettel a már hagyományosan az iskolákból és az óvodákból idelátogató több száz gyerekre. A kormozással mindannyian a varázslat részesei lehetnek.
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma fánk és bor is várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
A tikverőzés kezdeti időpontját nem lehet meghatározni. A szokás eredetével kapcsolatban csupán annyit lehet megállapítani, hogy több, mint száz éves lehet. A néprajztudomány számára Pesovár Ferenc néprajz-, néptánc- és népzenekutató fedezte fel a mohai hagyományt. Az első írásbeli említés is Pesovár Ferenc és Bartha Tibor újságcikkéhez fűződik, a Fejér Megyei Hírlap 1961.05.03. számában lehetett először olvasni a tikverőzésről Mohával kapcsolatban. A község hivatalos iratai között erre semmiféle adat nem utal, hiszen az ilyen és ehhez hasonló népszokások elismerés híján - bizonyos időkben tiltás ellenére - a hivatalos szervektől függetlenül éltek, hagyományozással tovább öröklődve.
A fiatalok kitartása a népszokás megszervezésében nagymértékben hozzájárul a fennmaradáshoz. Mind a mai napig kulcsfontosságú a mohai fiúk dicséretreméltó vállalkozó kedve. A falu közössége minden évben tudatosan készül a jeles napra, a szervezés már szerves gyakorlatát képezi a falu életének. A hagyományt nem szükséges újra tanítani, az egymást követő generációk tagjai fokozatosan adják tovább egymásnak a szokás menetrendjét, az öltözetek készítésének praktikáit és azon tudást, fortélyokat és taktikákat, amelyek a külső szemlélők számára láthatatlanok maradnak.
Moha község lakossága egyedülálló módon megőrizte és napjainkban is példaértékűen fenntartja ezt a különleges néphagyományt, büszkén és féltve őrzött kincsét. A mohai tikverőzés 2011 szeptemberében felvételt nyert a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, amely azt a nemes célt szolgálja, hogy a nemzet tudatosan megőrizze kulturális arcát, élő identitását, hogy átörökíthesse az örökség-elemeket az eljövendő generációknak és megóvhassa a feledéstől.
