Molla Szadik sírja és emlékezete

Molla Szadik csagatáj török (tatár-üzbég) szerzetesjelölt, aki 1862-ben a közép-ázsiai Khívában (Horezm) csatlakozott az álruhában utazó Vámbéry Árminhoz. Isztambulba érkezésükkor döntötte el, hogy Mekka helyett Vámbéryt követve Pestre jön. (A Molla Szadik név "hű szerzetes"-t jelent, a források azonban Mollah Izsák, Isaak Szadik, Kara Mollah, Csagatáj Izsák néven is szerepeltetik.) 1864-65-ben könyvtárszolgai, 1866-ban segédtiszti megbízást kapott az Akadémia könyvtárában, melyet kb. 6-7 éves megszakítással haláláig viselt.Jól használható munkatársként, egyben egzotikus jelenségként is kezelték, 1888-ban például bemutatták az Akadémiára látogató perzsa sahnak. "Élő szótárként" Szilády Áront, Hunvalvy Pált és többeket tanított a közép-ázsiai tatárok irodalmi nyelvére, könyvtári főnöke, Budenz József Khivai tatárság címmel publikálta is a tőle szerzett ismereteit. Csagatájra fordította Arany János „Rege a csodaszarvasról” című költeményét, s más kisebb műveket is. Megnősült, gyermekei is voltak, kettőt (Iszkender és Fatime) név szerint is említ egy 1871-es hír, utolsó éveiben, 1888-1892 között a Ferenc József rakpart 24. sz. alatt volt az állandó lakása. Felesége (vagy élettársa) egy velencei asszony, a katolikus Tóbiás Anna volt, az ő révén kerülhetett Velencére, miután Korányi professzor klinikáján hosszasan kezelték szívbántalmakkal. Feltételezések szerint Molla Szadik jó viszonyt ápolt Decsy Károly lelkipásztorral, aki 53 évig volt Velence lelkésze, s akinek a jóvoltából, halálakor sírhelyet kapott a református temetőben, noha mohamedán vallását mindvégig megtartotta. (Ezt némiképp színezi a korabeli lapok híre, amely szerint Vámbéry és a török követ közbenjárására a belügyminisztérium utasította a megyei főispánt, hogy biztosítsanak az elhunyt számára, a mohamedán rítusú temetésre elkülönített sírhelyet a keresztény temető mellett.) 1892. május 22-én halt meg Velence 80. számú, a mai Polgármesteri Hivatallal szemközt, a tóparton állt (ma már lebontott) parasztházában. Mohamedán szertartással temették el a református temető Nadapi úti szélén. Temette Ibrahim budapesti bosnyák tábori pap, katonai tiszteletadással, de sírjánál – a család kívánságára – Decsy Károly református lelkész is szolgált. A halotti anyakönyvezést is a református lelkész végezte.
A "török" hamarosan a velencei történetek, mesék kincskereséssel összekapcsolt, kedvelt alakjává vált, máig gyűjthetünk róla szóló (a történeti tényeket kellő nagyvonalúsággal kezelő) emlékeket.
(A velencei helytörténeti kutatás csak nemrég kezdett el foglalkozni Molla Szadikkal, így reményeink szerint a későbbiekben feltárhatók, pontosíthatók lesznek velencei kapcsolatai.)
Sírja egy évszázada kedvelt kirándulási célpont, már az első turistakalauzok is felhívták rá a figyelmet, a mohamedán országokból érkező vendégeket is gyakran kalauzolják el Velencére.
Sírját és annak környezetét 2011-ben a Nemzeti Fórum, az Országgyűlés, a Magyarok Világszövetsége Fejér Megyei Szervezete segítségével a Velencei Református Egyházközség felújíttatta, így méltó környezetben tekinthetik meg az érdeklődők.