Neolitikus sopot

A neolitikum (újkőkor) időszaka Magyarországon Krisztus születése előtt kb. 6800-tól 4300-ig tartott a régészettudomány szerint. Ennek késői időszakában fejlődött ki a Sopot-kultúra, melyet először a mai Horvátország területén azonosítottak, majd az 1970-es években Makkay János régész fedezte fel magyarországi párhuzamát Bicske-Galagonyás lelőhelyen. Ez a helyszín a város belterületétől keletre, a Szent László-patak bal partján, az I-es számú főút és a galagonyási I. dűlő találkozásánál fekszik. A szőlőkkel övezett területről már 1931-ben kerültek elő régészeti korú tárgyak, de csak az 1960-as és 1970-es évek során tártak fel olyan leleteket és jelenségeket, melyek segítségével meg lehetett határozni a lelőhely korszakait. Több, őskori kultúra emlékeit is feltárták itt, de legnagyobb jelentőséggel azok a telepmaradványok (házhelyek, szemetesgödrök) és temetkezések bírtak, melyek addig példa nélküliek voltak a hazai emlékanyagban. Makkay János vetette fel, hogy az itt előkerült leletek egy új, az országban addig ismeretlen kultúrához tartozhatnak, melyek meglepő egyezést mutatnak horvát (akkor jugoszláv) leletekkel. Addig úgy gondolták, hogy a Sopot-kultúra nem terjedt túl a Dráva-folyó vonalán, de a bicskei leletek egyértelművé tették, hogy ennek határvidéke jóval északabbra lehetett. A bicskei ásatások vezették rá a régészeket arra is, hogy ennek az új kultúrának az emlékei már korábban is előkerültek a Dunántúlon, de a szegényes információk miatt nem lehetett ilyen határozottan elkülöníteni azokat. Makkay a Sopot-kultúra II. fázisával azonosította a bicskei leleteket, és felismervén azok nemzetközi jelentőségét, a Sopot-Bicske-kultúra elnevezést javasolta a régész szakma számára. Ez a megnevezés azóta a nemzetközi szakirodalomban is meghonosodott.

Bicske-Galagonyás egyedülálló lelőhelye a hazai neolitikumnak, hiszen itt három kultúra emlékei is vizsgálhatók egyszerre. A legkorábbi időszakban jelenet meg a Dunántúli Vonaldíszes-kultúra, melyet az ún. Kottafejes Kerámia-kultúrája követett, végül a lelőhely legkésőbbi időszakában telepedett meg a Sopot-Bicske-kultúra népe.

A lelőhely és az ásatások, illetve a sajátos díszítésű cserépedények hatása napjainkban is kimutatható, hiszen a bicskei kerámiaművészt, Kiss Irént is megihlették. Egyedi készítésű kerámiái a három őskori kultúra edényformáit, illetve díszítésmódját idézi meg.