Pusztaszabolcsi Szent Imre római katolikus templom barokk orgonája

A Szent Imre római katolikus templom orgonájának története a XVII-XVIII. század fordulójára nyúlik vissza. Eredetileg az esztergomi ferences Szent Annal templomban állt. A hangszer építője és annak pontos építési ideje nem ismert, azonban első igazolható formájában egymanuálos, pedálos, hátuljátszós hangszer volt. A szelet az orgona aljába elhelyezett, szíjhúzással működtetett ékfúvók szolgáltatták. Szekrényét valószínűleg 1739-ben festették le először, hátoldalára a következő szöveget írták: 17 R. Abo.39; M.Inno V..

Magyarországon egyedülálló módon az oldalsó és hátsó kivehető ajtókra természeti jeleneteket ábrázoló festmények kerültek.

1778-ban a rajeci Jan Pazicky egy 120 éven át működő felvidéki orgonaépítő dinasztia alapítója az orgonát kétmanuálossá alakította át, alépítményébe az ékfúvók helyére - az újabb kor stílusának megfelelő homlokzattal - 6 regiszteres pozitívot épített, és a pedált is két regiszterrel bővítette. A XIX. században a két manuálművet szétválasztották, a pozitívot eredeti homlokzatának felhasználásával külön szekrénybe helyezték, a hangszer új, önálló játszóasztalt kapott. Az orgona 1941-ben 3000 pengőért, újsághirdetés útján került Pusztaszabolcsra az akkor újonnan épült templomba. Szállítását és felállítását Tattinger János érsekújvári orgonaszerelő végezte. Az új pusztaszabolcsi templom és a régi orgona szentelésére 1941 őszén került sor. A háború utáni időkben sem pénz, sem anyag, sem megfelelő szakember nem volt a javításhoz, így az ezredforduló tájékán a hangszer a pusztulás szélére került.

2002-ben a Nemzeti Kulturális Alap műemlékorgona-restaurálási programja segítségével kezdődhetett meg az orgona megmentése. A munkálatok célja a Pazsicky által létrehozott barokk, hátuljátszós forma restaurálása, illetve a még fellelhető analógiák alapján történő rekonstruálása volt. A XVIII. század eleji szekrény csaknem 100%-os, a XVIII. századi sípmű mintegy 90%-os állapotban fennmaradt, akárcsak a főmű és a pedál korabeli mechanikája.

2003-ban a Kulturális Örökség Hivatala műemlékké nyilvánította. A 2004-re elkészült hangszer Magyarország legrégebbi és legteljesebb állapotban megőrzött, kétmanuálos nagyorgonája, melyet az utókor számára a pusztaszabolcsi hívők közössége őrizte meg, és nem tettek le arról, hogy a hangszer restaurálják. Állhatatosságuknak köszönhetően végül sikerült a restaurálásra forrást találni, melyben nagy szerepe volt az egyházközösség tagjaiból alakult Kulturális Értékmentő Egyesületnek.

A restaurálást szervezte és lebonyolította Baltási Nándor esperes plébános. A már felújított orgona avatási ceremóniájára 2004. július 24-én a Szabolcsi Napok megnyitóján, ünnepélyes keretek között került sor. Az avatási szentmisét és a megszentelést Radics Dávid OFM, az Esztergomi Ferences Templom templomigazgatója végezte.

Az orgona ma már nem csak szentmiséken, hanem orgonakoncertek alkalmával is megszólal a zeneszerető közönség nagy örömére. Hangzása csodálatos, a templom akusztikája tökéletes, az orgonából áradó zene mindenütt egyformán jól hallható.