Rác hagyományőrzés (Ercsi)

Az ercsi rácok (katolikus horvátok, bosnyákok, dalmátok) először 1629-30-ban telepedtek le boszniai ferencesek vezetésével Ercsi és környékére, pusztáira, tanyáira. Ercsi, Ráckeresztúr, Aggszentpéter településeket addigra teljesen elnéptelenítette a Budát 1541-ben elfoglaló török. A boszniai ferences atyák (bosnya áldozárok) a boszniai Bosna-Argentina rendtartományhoz tartoztak, kiknek feladata a katolikus nép megmentése és a foglyok kiváltása volt. Az ercsi rácok világi vezetői Szigeti Lukács és Tamás vajda voltak, ezek a magyarul mondott neveik. Szószólójuk Rácz Farkas volt, aki az egységet megkötötte Dombay, Dallos és Torkos nevű magyar földesurakkal a letelepedés ügyében. Ettől kezdve egyaránt adóztak a magyar és a környék török földesuraknak is, mert „Ercsin” (rácul) a budai török szandzsákhoz tartozott. Akik nem bírták ezeket a kemény, gyötrelmes éveket, tovább vándoroltak pl. Sóskút, Tárnok, Törökbálint felé. Az itt maradottak viszont újrahonosították a földművelést, állattenyésztést, a szőlő és gyümölcstermesztést, és megindultak a dunai vízimalmok is. Így Ercsit, melyet az akkori címer is bizonyít „Boldog Asszony Városa”-ként emlegettek már 1638-ban.

Az ercsi rácok a falu két dombján telepedtek le, melyet a Rába patak választ el egymástól. Házaikat döngölt sárfalból építették, a tető nádból készült. Kerítésül nádat, kukoricát, vagy napraforgószárat, szőlővenyigét használtak. A vastag falú házban, melyet fehérre meszeltek, alig látszó pici ablakok voltak. A ház belső elrendezése a középen fekvő konyhával kezdődött. Innét nyílott egy-egy szoba jobbra és balra. Az utcára néző szobát tisztaszobának nevezték, ha nem volt rá nagy szükség csak ünnepkor, betegség vagy gyermekáldás esetén használták. A falat szentképek és családi fényképek díszítették. A mennyezet mindenütt gerendás, a padló földes volt. A konyhában csak télen főztek, az edények többsége itt volt. A tűzhely szabadkéményes megoldása füstölt hús tárolására is alkalmas volt. Gyakran volt a konyhában lóca vagy priccs, amely négylábú fekvőalkalmatosság volt, rajta deszkákon szalmazsák. Itt aludtak az öregek, míg a másik szoba volt az egész család hálóhelye. Az udvarokban nem voltak kutak, a vizet a Dunáról és a Nagyhíd melletti kutakból hordták vácskával, vagy szamaras lajtoskocsival. A ház folytatásában épült az istálló, az ökrök, lovak, tehenek számára. Az apróbb állatok az udvar sarkában összetákolt ólba kerültek.

Az ercsi uradalom az Szapáry család kezébe került, melyet majd a Lilien, Eötvös, Sina báró és végül a Wimpffen család birtokolt 1945-ig. Az ercsi rácok, akik magukat illíreknek nevezik (hivatalosan) építenek maguknak az 1650-es években is egy kezdetleges templomot, de az igazi első szép templomot a második nagy letelepedés után 1698-ban építik. 1690-ben nagy délszláv betelepedés van ismét, Ercsibe is több ezren jönnek Dubocsányi András, Vellicai Mihály, és Szlocsanin János népéből horvátok, bosnyákok, dalmátok. 1698-ban megépítik a rác templomot a Duna partján Bulaics Márk bosnyák ferences plébános és Radonovics Péter produkátor vezetésével közadakozásból, melyben részt vettek a bácskai, budai, érdi és tököli rácok is. A templom Nagyboldogasszony tiszteletére épült, búcsúnapja aug. 15. Az 1700 körüli feljegyzések szerint Ercsinek ekkor még csak rác nyelvű lakossága volt. Amikor ez a templom már kicsinek bizonyult, gr Szapáry Péter (III.) főgenerális új templomot építtetett a település legnagyobb dombján 1762-67-ben. Ezt is rác jobbágyok építették hatalmas erőfeszítések árán, és igavonó állataik többsége el is pusztult a magaslatra való fuvarozás következtében. Nagyon sokan elszegényedtek, tönkrementek. Az itt 1848-ig jobbágysorban élő rác nép, az óhazájában tekintélyes, nemzeti családok módjában élt. Ercsiben az új templom szintén Nagyboldogasszony tiszteletére épült és szenteltetett fel 1781-ben, a mellette lévő plébániával együtt. 1900-ig csak rácnyelvű és latin szertartású misék voltak, ezt követően vezették be a kétnyelvű (rác és magyar) szertartásokat. Az ercsi rácok sok tanítót, apácát és papot tanítottak soraikból. Az 1920-as évekig volt rendszeres anyanyelvi oktatás az iskolákban is, azóta nincs. Maradtak a bibliák és imakönyvek, ezekből tanultak írni, olvasni. Rácmise az 1980-as évekig volt Ercsiben. A nagyfokú asszimilációt elősegítette a grófi uradalom, a cukorgyár, az egyház, a TSZ, a laktanyák és az ebből adódó vegyes házasságok sokasága. Az I. és II. világháború learatta Ercsi rác férfiainak többségét, az élet csak a magyarsággal karöltve folytatódhatott tovább. Miután ellehetetlenülés (kevés templomba járó) következtében megszűnt a rácmise és a búcsújárás is, igény mutatkozott mégis valamilyen összejövetelre, a hagyományok és helyi szokások fennmaradásáért. Így alakult meg 1996-ban a Szapáry Péter Honismereti Szakkör ágaként az Ercsi Rác Klub. Azóta van ismét, ha szükséges rácnyelvű temetés, litánia, és a búcsúi rácmise. Ebben nagy segítségünkre van a tököli rác kórus és kántoruk. 1998 óta rendezünk Rác-horvát Nemzetiségi Napot. Ilyenkor meghívjuk a környék délszláv lakosságát szentmisére és az azt követő vendégségbe. Két éve a Százhalombattai Horvát Önkormányzat segítségével színházi előadás és bál is volt. 2006. okt. 1-jén avatták fel az ercsi rácok letelepedésének 375. évfordulójára készült Rác és Török emlékműveket. Ma is rácul nevezik az ősök által elnevezett falurészeket, dűlőket: Novi Sad (Újsor), Déra, Boszton, Krisan Dolina, Kamenica Brda, Bunarina, Bezdan, Szlatina, Bjeli jendek, Rávna, stb. Az ercsi rácok ma is a régi szokásokkal élnek, megtartják ünnepeiket azok szimbólumaival együtt. Az esküvő rozmaringos, a karácsonyi asztal (alma, dió, hagymák, búza, árpa, rozs, benne a fehér gyertya) díszített. A karácsonyi vacsora sorrendje: kalács, pálinka, mézbe mártott fokhagyma és alma, vajjal rántott bableves és rácoshal. Régen papula (összetört főtt bab ízesítve) és csurek (egyházi szimbólumokkal díszített) kalács is készült. Virágvasárnap temetőjárás van barkával és a gyermekeknek húsvéti ajándék a sírokon (tojás, nyuszicsoki, pénz), melyet az elhunyt bákók, díkók (nagyszülők) küldenek. Ünnepek előtt mondókák vannak, ezek is ismertek.

Az ercsi rácok jelen vannak és lesznek, régi szokásaik és családi neveik kapcsán Ercsi történelmi múltjában, bár fiúörökös hiányában sok családi név kihalt, de még gyakoriak a következők: Ábrahám, Bilics, Burlovics, Bánovics, Bulath, Bosnyák, Csicsics, Gólics, Elcsics, Kurán, Német, Milassin, Rogánovics, Verlics, Versics, Rókás, Matizevics, Bókonics, Búró, Polyák, Gabelics, Árkocsevics, Baczakó, Kokics, Marlyin, Tolnai, Bednanics, Tokics, Viczkó stb.

Az egyházi és önkormányzati anyakönyvek, a temetői sírok mind bizonyítékai, hogy többségben élt itt egy új hazáját, és annak szabadságát nagyon szerető és tisztelő rácság, aki, ha egyszer teljesen beleolvad is az itt élő magyarságba, Ercsiben kialakított egy sajátos embertípust, aki hitét, vallását tisztelve mindig az igazságosság útját keresi.