Római katolikus kápolna és Eötvös-obeliszk (Ercsi)

A Mária tiszteletére szentelt kegykápolnás báró Lilien Józsefné gróf Szapáry Julianna (1759-1831) építtette 1828-ban férje, br. Lilien József temetkezési helyéül. Ezt megelőzően az 1770-es években ezen a helyen, a Felső szőlőknél a Duna feletti magas dombon a hívők és a Mária kegykép számára a Szapáry család már építtetett kápolnát, mely erre az időre már romossá vált. A Mária kápolna a búcsújáró zarándokok helye volt, a főúri elhunytak a kriptába kerültek. Férjét 1831-ben követte Julianna báróné, majd 1839-ben Vieregg Gyula 1,5 éves kisfiát, br. Eötvös József unokaöccsét helyezték örök nyugalomra. A Szapáry, Lilien, Eötvös család után Sina báró tulajdonába került az ercsi uradalom. Br. Eötvös Józsefet az Ercsiben töltött boldog időszak, a táj lenyűgöző szépsége és nagyszüleinek jelenléte arra az elhatározásra juttatta, hogy végrendeletében a kápolnát jelölje meg temetkezési helyéül, melyre 1871-ben került sor.

1879-ben közadakozásból Ybl Miklós tervei alapján kőobeliszk épült a kápolna dunai oldalára, kovácsoltvas korláttal. Rajta tölgy és babérkoszorúval övezett, balra néző portré és kőbe vésett felirat hirdeti, „Báró Eötvös Józsefnek”. Az oszlop alján vörösmárvány lapon olvasható, hogy az emlékmű „Közadakozásból emeltetett 1879”.

A Mária kápolna a II. világháborúig megőrizte külső-belső értékeit, ám ezt követően az átvonuló vallástalan csapatok célpontja lett: kifosztották, feldúlták, tönkretették. Több kísérlet és kezdeményezés történt megmentésére, de végső megoldás nem született. Megyei és helyi összefogás eredményeként 1983-ban megtörtént a teljes felújítás és területrendezés, azonban őrzés és funkció hiányában a teljes lerombolódás áldozata lett.

2016-ban a történt meg teljes felújítása. A kápolna és az obeliszk közötti kis kertben egy műszarkofág emlékeztet a kriptába temetettekre, akiknek a földi maradványai 1968-ban a Művelődési Házzal szemben lévő br. Eötvös József szobra mögé kerültek.

A Dunáról és a Csepel-szigetről is jól látható barokk kápolna ismét messzire hirdeti a hit és a nemzeti összefogás erősségét.

Miklós Gergely (szerk.): Ercsi évszázadai. Ercsi, 2010.