Római kori Völgyzáró gát
A Völgyzáró gát a római kori Pannónia egyik különleges emléke, a Császár-víz duzzasztógátja. A hatalmas gát - a gorsiumi épületek mellett - Fejér megye római kori múltjának legnagyobb méretű ma is látható emléke.
A Borostyánkő út mellett Scarbantia és Savaria környékén, vagyis a Fertő-tó partján, illetve a Velencei-tó peremén Gorsium központtal halastavak nyomáról tesz említést a szakirodalom. Gorsiumtól két különböző irányba mintegy 30 km-re egy-egy duzzasztógát falvonulata látszik a felszínen napjainkban is.
A pátkai gát két hegy közötti völgyet zár el, segítségével terjedelmes tavat létesítettek. Ma, a korszerűbb megoldással felduzzasztott zámolyi víztároló széles víztükre a még mindig impozáns méretű, római eredetű falazat hátterében látszik. Az ókortól megmaradt quader-köves építkezés a dunántúli táj egyik jellegzetes látványossága.
A pátkai, műemlékként nyilvántartott, feltehetően a római korból származó és a középkorban is használt duzzasztó gát 1875-től ismert. Az akkori adatok szerint a gát oldalcsatornáját még használták tavasszal és késő ősszel malom hajtására. A gátnak eredetileg két csatornája volt: egyik a gát közepén, ez nem volt boltozott, a másik ettől dél felé helyezkedett el. Utóbbinak a XIX. század végén a boltozata részben megvolt, nyomai a gát alján még láthatóak voltak akkoriban. ennek az oldalcsatornának az egykori zsilip helye is rögzíthető volt, azonban a XIX. században megkezdték a gát köveinek elhordását.
1875-ben Henszlmann Imre az alábbiakat írta: "Nevezetes itt a pátkaiak által kőrakásnak nevezett római gát is, amely két szakasz közt elterjedvén, a mögötte levő patak vizét felfalta, hogy ez Pátka felé tavat képezzen. Nevezetes e gátnak rendes falazása vízirányos apróbb rétegekben, amelyek szabad oldalaiban igen nagy faragott kövekkel voltak befektetve (verkleidet). A munka csodálatos szabatosságú és a falazat keménysége csaknem vetélkedik a kőével.
A gátnak volt két csatornája (emissariae): az egyik a közepén, a másik ettől délfelé; ez utóbbi még jelenleg is hosszas vonalon megtartotta régi boltozatát, míg a középső emissarius nem volt beboltozva. A befedő faragott követ nagy részben elvitték és elhasználták, azonban a gát alján még jó darabon látható. És ép ez oldalcsatornának két egymásra következő kőhajéka is, amelyben a zsilipet lebocsátották és felhúzták, a két zsilip közti tért hordott földdel lehetett megerősíteni. Az oldalcsatornát még használják malomhajtásra, azonban ez a víz csekélysége miatt csak tavasszal és késő ősszel működhetik. Mintegy 12 éve, hogy a tavat egészen lecsapolták, ezelőtt itt igen ízletes halakat fogtak, amelyeket Fehérvárra, de még Pestre is vittek. Lassan-lassan a víz kiapadt s így jelenleg mesterséges haltenyésztést sem lehetne létrehozni, ámbár a gátnak helyreállítása csekély költséggel járna."
A pátkai gát megmaradt részének teljes hosszában való régészeti feltárása szükséges. A római birodalom területéről több felirat és antik írótól származó adat ismert, melyek gátakat, duzzasztókat említenek, azonban birodalmi szinten is nagyon kevésnek a nyomai maradtak fenn. A pátkai gátat rossz és egyre romló állapota, egyedülállósága miatt meg kell menteni és be kell mutatni. Egyedisége turisztikai célpont lehetne, Székesfehérvár turisztikai látványosságát is nagy mértékben emelné. Országos, illetve nemzetközi turisztikai vonzerőt képez, mivel a Római Birodalom területén duzzasztó gát kevés ismert, Magyarországon pedig a kevésbé fennmaradt ősküi gáton kívül az egyetlen völgyzáró, duzzasztó gát.
A gát közelében a XIX. századi feljegyzések szerint több száz kora császárkori halomsír volt, melyből 1874-75-ben 105 halomsír került feltárásra. A környéken helyszíni terepbejárás során kora császárkori település nyomai figyelhetőek meg, a feltárt, illetve feltáratlan halomsírok nyomait viszont egyértelműen rögzíteni nem lehetett. Több faragott kőemlék is ismert a területről, többek között Mithras relief, oltárkövek, melyek eredeti helyét nem sikerült egyértelműen meghatározni. A szentélyekhez tartozó kőemlékek jelentős építményekre utalnak.
