Selmeci-székesfehérvári Diákhagyományok

A selmeci diákhagyományok Selmecbányáról, a mai Szlovákia területén található Banska Stiavnica városból származnak. A selmeci Akadémia ifjúsága már a XVIII. században messze földön híres volt szellemiségéről, összetartásáról, vidám szórakozásairól, szokásairól és nem utolsó sorban sajátságos dalairól. Ezek a hagyománnyá magasztosuló szokások a XIX. század derekára intézményessé váltak és erős hatást gyakoroltak a hazai tanulóifjúság viselkedésére. Érdekesség, hogy az iskolai ballagás-búcsúztatás szokását is Selmecbányáról eredeztetjük.

A II. világháború utáni szakemberigény differenciálódása miatt jöttek létre a felsőfokú technikumok, így 1962-ben Székesfehérváron a Felsőfokú Földmérési Technikum, amely 1972-től a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara lett. A Kar székesfehérvári megalakulása után a selmeci-soproni diákhagyományok Székesfehérváron is meghonosodtak, melyben nagy szerepet vállaltak a soproni gyökerekkel rendelkező, onnan átköltözött hallgatók és oktatók.

A selmeci diákhagyományok többrétűek. Formailag a selmeci diákhagyományok írott és íratlan szabályai szerint élő diáktársaságok és szakok rendezvényeit, ünnepi alkalmait jelentik. A székesfehérvári GEO-ban ezek az évről-évre ismétlődő balekfogadás, balekoktatás, balekvizsga, a szakestélyek (balekavató, hagyományőrző, farsangoló, firmaavató, szalag-, korsó- és gyűrűavató szakestélyek), a valétálás (búcsú az Alma Matertől és a várostól), illetve öt évente a Selmeci Diáknapok (melyet a székesfehérvári "geos" diákok indítottak el 1991-ben). Jellemző és sajátos megjelenés a szakokra jellemző egyenruha viselete, ami Fehérváron a kék díszítésű valdent jelenti. A daloskönyvekben összegyűjtött diáknóták ismerete és éneklése ugyancsak sajátossága a diákhagyományoknak.

A Fejér megyében több, mint fél évszázados múlttal rendelkező selmeci diákhagyományok nemcsak a felsőoktatási intézményhez való kötődést és az egyetemisták közötti kapcsolatokat erősítik, hanem szerepet játszanak a leendő munkahelyek és a fiatalok közti kapcsolatok kialakulásában is.

Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság 2014 szeptemberében a selmeci diákhagyományokat felvette a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, elismerve ezzel, hogy a selmeci diákhagyományok a közösségi kultúra része, megőrzése nemzeti jelentőségű.