Szent Anna templom (Isztimér)

Isztimér betelepítése 1751-ben valósult meg. A szorgalmas lakosok hamarosan megépítették templomukat, amelyet 1753-ban Szent Anna tiszteletére szenteltek fel. Ugyanebben az évben szervezték meg a helyi anyakönyvvezetést is. 1760-ban megkezdték a templom bővítését, s megáldására Giczey István palotai esprest küldte veszprémi püspök 1761-ben, bár az építkezés még 1763-ban sem fejeződött be teljesen. Kórusa, sekrestyéje akkor már állt, a torony még épült. A fópatrónus mellé újat is választottak: Szent Joachimot, a Szent Szűz atyját.

A templom kifestését 1856-ban kezdték meg. Festőjéről nem tudni semmit, csupán a vezetéknevét lehet ismerni: Gahlernek hívták. Az isztiméri templom 1858-ban új tornyot kapott, melyet bádoggal tetőztek. Erre az évre fejeződött be a festés is.

Az oltárképet, mely Szent Annát ülő helyzetben ábrázolja, Udvary Géza festőművész készítette. 

A templom második kifestését Klasz Márton plébános szervezte 1934 tavaszán. Az egyházközösség képviselő-testülete Kuczka Mihály székesfehérvári festőművész tervét fogadta el. A művész megjárta Rómát, Münchent, s a nagybányai festőiskolában is hosszabb ideig tanult. Figurálist tervezett a szentély mennyezetére, az oltár fölé a Szentháromságot, az oltár előtti boltmennyezetre pedig az Úrnap liturgikus ünneplését. A hajónak szentély felé eső boltmezőjére Jézus születését, a középsőre Szűz Mária felajánlását, a kórus fölé az angyali üdvözletet, a középső boltmennyezet cikkelyeibe pedig a négy evangélista mellképét szánta. Aranyozással tarkított barokk motívumokkal dolgozott. A megújított, országos műemlék jellegű templomot Shvoy Lajos megyéspüspök október 20-i áldása adta át a további liturgikus használatnak. A templomhoz hasonlóan az oltárok története is változatos.